Bihar kupa

Az idei Bihar kupára azóta készülök, amióta megtudtam, hogy a Száldobágyi erdőben lesz. Gyerekkoromban többször jártam kirándulni oda, eleinte gyalog, aztán biciklivel, nézegettem az 1972-es térképet róla (jól emlékszem vajon?), de a tájfutás mindeddig kimaradt. Pedig egy nagyon szép, tiszta erdő, izgalmas domborzattal.

Első nap (M40, 5.2 km, 230 m szint)




A verseny előtt arra szugeráltam magam, hogy ne kapkodjam el az elejét, inkább lassan, de megfontoltan induljak, és ez egész jól sikerült. Az első 4 pont szokatlanul jól ment, a részidőkből pedig látszik, hogy végig tartani tudtam a második helyet. Az ötödik pontra menet megijjedtem a nagy völgytől, és úgy gondoltam, hogy okosabb lesz megkerülni. Nem volt jó ötlet, túl nagy a kerülő, ráadásul a végén bele is zavarodtam az utak keresztezésébe, és felmásztam egy kis dombra, amire nem kellett volna. A következő két pont rendben ment, a nyolcadikra viszont túl óvatoskodó útvonalat választottam, ami fölösleges kerülő volt és még a mocsárba is belefutottam miatta. A tizedik pontra már elfáradhattam, mert egy hirtelen jött ötlettől vezérelve átfutottam a völgy másik oldalára: két fölösleges árokátmászás lett az ára.

Második nap (M40, 4.8 km, 145 m szint)




A szombati futás alatt kiújult a derékfájásom annyira, hogy csak sántikálva tudtam járni, futni pedig alig. Ennek ellenére sajnáltam volna kihagyni a vasárnapi versenyt, úgyhogy kétféle kenőccsel és egy gyulladás+fájdalomcsillapítóval indítottam a napot, ennek ellenére minden lépés nehezemre esett. Erre a napra a "csak nyugisan"-ból már nem maradt sok, úgyhogy az első pont felé egyből nekivágtam a hegynek ahelyett, hogy megkerültem volna. A derékfájás miatt lassabban haladtam, mint egyébként tudtam volna, de a nyolcadik pontig többé-kevésbbé jól mentek a dolgok. Ott már forgolódtam egy kicsit, amíg meglett a pont, a kilencedig fele menet azonban megint eltértem az eredetileg kigondolt útvonaltól - és ismét rosszul tettem. A hamis biztonságérzetet adó útra fordultam, pedig a domborzat alapján sokkal gyorsabban és pontosabban tudtam volna tájékozódni.

Érdekes élmény volt, hogy mivel nem voltak nagyobb tévesztéseim, sokkal többet számított az útvonalválasztás.

Tanulságok

• Csak nyugodtan
• Bátrabban lehet domborzat alapján tájékozódni. Ha van jellegzetes domborzat és futható az erdő, akkor nem fontosak az utak
• Rendszeres futóedzés kell terepen, jobban kell bírni a fölfelé futást.

Küzdés a Mátrában

Régen kínlódtam ennyit tájfutó versenyen, mint amennyit a hétvégi Tipo kupán. A gondok ott kezdődtek, hogy a hosszú pályák és nagy szintkülönbség ellenére bevállaltam az M40-es kategóriát, ahelyett, hogy egy rövidebb pályát választottam volna. Arra gondoltam, hogy nehéz lesz, de többet tudok majd tanulni belőle. Aztán, hogy a lúd kövér legyen, a kevés jelentkező miatt összevonták az M35-tel, a következmény: fiatalabb mezőny, hosszabb pályák.

Mindkét napon megszenvedtem a nagyon köves terepet, amin nagyon nehéz volt szeges cipővel futni, a mély patakvölgyekben viszont jól jött, ezért második nap is abban mentem.

Első nap (8.1 km, 360 m szint)




A szombati nap még tűrhetően ment. A második pontot kerestem vagy 3 percig, sok volt a hasonló bozót a környéken. Végül az egyik bokor mellett megálltam pisilni, közben néztem a térképet, és rájöttem, hogy 10 méterre tőlem van a pont :) A 15-ös pontra menet érdemesebb lett volna kicsit kerülni az úton, még lefelé sem nagyon lehetett futni a köves domboldalon. Kisebb kóválygás még volt a 19-es pont környékén a bozótban, végül sikerült a keskeny átjárókat megtaláni.

Második nap (8.6 km, 350m szint)




Vasárnap kezdődött a feketeleves, tényleg régen bolyongtam ennyit az erdőben. Utólag belegondolva az 1:15000 léptékű térkép zavart meg, több helyen is hamarabb számítottam a pontra. Nagyon nehezen tudtam azonosítani magam a terepen, az volt az érzésem, hogy mindenütt ligetes erdő van szétszórt kövekkel. Már az első pontra menet megzavart egy bólya, ami ott volt, ahol a pontra számítottam, de nem az enyém volt. A negyedik pontra menet megint korábban letértem a helyes irányról, és bolyongtam vagy 5 percig. A 6-os pont környéke szintén nagy kihívás volt, egy széles terasz, rengeteg tisztással és kővel - esélyem nem volt rájönni, hogy melyiken vagyok. Kíváncsi vagyok, hogyan csinálják a profik. A nap borzasztója azonban a 9-es pont volt. Eleve nem a legjobb útvonalat választottam. A bozóton átvezető útról nem kellett volna letérjek a völgybe, inkább továbbmenni, és az északra tartó felhagyott ösvényen többé-kevéssbé szinten menni át a patakon, majd szintén szinten megközelíteni a pontot. A nagyobb hiba az volt, hogy pontatlanul vettem az irányszöget, és elmentem a pont mellett, majd jóval feljebb bolyongtam az oldalban mint kellett volna. Utólag is hihetetlen, hogy többszáz méterrel mentem mellé. A 12-es pont környékén is sokat kóvályogtam, a sok árok közül nehezen azonosítottam be az enyémet. Itt már valószínűleg túl fáradt voltam a figyelmes térképolvasáshoz.

Tanulságok

• Nem érdemes túl hosszú pályát választani
• Meg kell tanulni pontosabban menni irányszögön - úgy tűnik, hajlamos vagyok balra eltérni
• Figyelni kell a nem 1:10000 térképeken a távolságtartásra
• A finom dobmorzatra jobban figyelni: pl.: merre hajlik egy domb, hol fut a finom gerinc, stb...

Postás kupa

A hétvége meghatározó eseménye a Postás kupa volt, amit idén Dabas mellett rendeztek meg. Jellegzetes homokbuckás, bokros, fás terület volt, technikás pályákkal. Kevés út és ösvény, a tájékozódást leginkább a jelleghatárok és a finom, tagolt domborzat segítette. Sok volt a szúrós bozót, a vissza-visszatérő dilemma: kerüljünk vagy átvágjunk. Közben megérkezett a nyár is, erős napsütéssel, meleggel és leégéssel. Ki gondolta volna, hogy alig egy hónappal a hóolvadás után már naptej kell?

Első nap



Egyetlen komolyabb tévesztésem volt, a 15-ös pont környékén, először egy egyel korábbi buckán kerestem a pontot, miután megtaláltam pedig zavaromban rossz irányba indultam el. Ezzel összesen elveszíthettem körülbelül 3-4 percet. 15-ik lettem a 26-ból, ezen a jelenlegi felkészültségemmel maximum két helyezést tudtam volna javítani.

Második nap



A második napon egy lényegesen hosszabb pályán kellett megküzdeni a bozóttal. Az első pontra menet jobban belegabalyodtam a bozótba mint kellett volna, 1-2 perc veszteség. A nap tévesztése az 5-ös pont utáni klasszikus "fordítva tartott térkép" volt, amire csak háromszáz méter múlva jöttem rá, újabb 4-5 perc ugrott. A nyolcas pontnál már kezdett elegem lenni a bozótból, a pontról kifutáskor inkább kerültem, minthogy átvágjak, ugyanezt megismételtem nagyban a 19-es pont után.

Alapjában véve jó kis verseny volt, folyamatos odafigyelést igénylő pályákkal.

Tanulságok:

• Kell egy hosszúujjú bozótruha, hogy ne a bőrömet rongyoljam
• Bátrabban kell átvágni bozóton (megfelelő óvintézkedések után)
• Térkép irányára figyelni, főleg, ha nem az eredetileg tervezett irányból érkeztünk a pontra

GPS a tájfutásban

Mostanában, ha olyanoknak mesélek tájfutásról, akik még nem hallottak róla, gyakran megkérdezik, hogy GPS-t lehet-e használni. A kérdés érthető, mert a GPS annyira elterjedt lett, hogy majdnem mindenki erre gondol először, ha tájékozódásról van szó. A válasz természetesen az, hogy tájfutó versenyen nem lehet GPS-t használni, csak a térkép és az iránytű az elfogadott tájékozódási eszköz.

Ha nem is versenyzés közben, a GPS használata mégis megjelent a tájfutók körében. Az egyik felhasználási terület a tájfutó térképek készítése, ahol óriási átalakulás ment végbe az utóbbi években, többek között a GPS-nek köszönhetően. A másik terület - és én főleg erről szeretnék írni - a nyomkövetés. Egyre több tájfutó visz magával a versenyre GPS loggert, egy olyan eszközt, ami folyamatosan rögzíti a saját (és gazdája) helyzetét, lehetővé téve, hogy a verseny után a tájfutó elemezze, hogy merre is járt.

Technikai edzésként eddig is megtárgyalták a versenyzők, hogy ki milyen útvonalat választott, de most megnyílt a lehetőség egy objektívebb összehasonlításra, és kavarások esetén a tévedés helyének azonosítására.

Az útvonal felhasználása

1. A legegyszerűbb lehetőség az útvonal feltöltése bármilyen internetes térképre. Erre számtalan lehetőség kínálkozik, az egyik ilyen a futoterkep.hu, amit Fazekas Gábor (Gubci) volt nagyváradi tájfutó fejleszt. A képre kattintás után a térképet érdemes átváltani műholdkép módba (Satellite gomb). Ha összevetjük ezt és a tájfutó térképet, akkor egészen jól be lehet azonosítani az ellenőrzőpontok helyét.

2. RouteGadget - a közösségi elemző. Ha van olyan szerencsénk, hogy a versenyszervező megosztja a térképet egy közösségi útvonalelemző oldalon, akkor nemcsak a saját útvonalunkat tölthetjük fel és igazíthatjuk a tájfutótérképhez, hanem a versenytársainkkal is összehasonlíthatjuk az útvonalválasztásunkat. A magyarországi nagyobb versenyek térképe felkerül egy ilyen oldalra, a mellékelt képre kattintva például a Postás Kupa térképein összevethetitek az én útvonalamat a többi szereplő útvonalával. Az oldal használatához Java illesztőprogram szükséges. Ki kell választani a térképet (OA kategória), majd a nevek közül néhányat, és meg kell nyomni az “útvonalak” gombot.

3. QuickRoute és Doma - a saját térkép-adatbázis. Néhány letölthető program segítségével a saját számítógépünkön is tájfutótérképhez igazíthatjuk az útvonalunkat, sőt, az így előállt térképekből saját internetes térkép-adatbázist építhetünk, ahol a térképek tartalmazhatják az útvonalunkat is. A mellékelt kép az én térképeimhez vezet. Az egyes térképrészletekre kattintva megnyitható a beszkennelt térkép a hozzáillesztett útvonallal együtt.

Úgy gondolom, hogy nagyon jó elméleti edzési lehetőséget kapunk a kezünkhöz egy kis GPS logger segítségével, ráadásul ezek az eszközök ma már nem is kerülnek sokba. Egy jobb iránytű áráért használható készüléket tudunk venni. A következő bejegyzésben ezekről fogok írni.

Trends

[...]
Van-e jogod elítélni
   - hisz benne s belőle is élsz -
   a jelent,
mert kínjában kérész-éltű fogalmakat teremt?
[...]

[Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában]


... nem mintha a teknős-éltű fogalmakkal minden rendben lenne ...

amazon

Living with a Depressed Spouse. Customers who bought this book also bought "The Holy Bible".

... és lélek

[...]
S ha testével beteltem
és szellem kell meg ész:
szomszédom a nagymester,
a bölcs Averroés.

Abu Bekr Muhammad Ibn Quzmán Al-Kotróbi: Test és Lélek
[Faludy György fordítása]

ASP.NET MVC + Prezi

Többé-kevésbé sikeresen megtartottam az előadást, amire az elmúlt időszakban készültem. A prezentáció a magyar fejlesztésű prezi-ben készült, ami a legnagyobb előrelépés a technikai prezentációkat segítő eszközök terén a vetítőgép feltalálása óta. Forget powerpoint, get prezi!

ASP.NET MVC on Prezi

Kattints a start gombra, majd nyilakkal lehet mozogni előre-hátra.
Egérrel elég intuitívan lehet mozgatni (katt és húz) és zoomolni (görget)
Ha egy elemre kattintassz, rázoomol. A menüjében egy teljes képernyős mód is van (more / full screen)

fényszállítmány

light shipment / fényszállítmány

Újra felfedeztem a fényképezést, a harmadik fotós korszakomban járok.

Az első a fekete-fehér filmes fotózás volt elsősorban Szmenával és Kiev márkájú orosz gépekkel, éjszakába nyúló sötétkamrás előhívásokkal. A cél: elfogadható emlékképek készítése.

A második korszak a technika fejlődésével jött el: a kilencvenes évek végén megvettem az első tükörreflexes gépemet (természetesen még filmeset) két objektívvel. Elkezdett érdekelni a kompozíció. A cél: szép emlékképek; a technika: főleg programautomatika. Ez a fejezet egy sajnálatos lakásbetöréssel maradt abba: ellopták a gépemet, benne a mézesnapjaim még előhívatlan képeivel.

A jelenlegi korszak az új digitális tükörreflexes gépemmel jött el. Ráéreztem a manuális beállítások gyönyörére és részben a kompozícióra. Most tanulok látni.

Úgy gondolom, hogy Isten jó világot teremtett. Ha szomjúságot teremtett, akkor van valahol egy kút is, víz is van, ami oltja a szomjunkat. Ha van egy gyerek, aki azért sír, hogy vegye őt ölbe valaki, hogy törődjön vele valaki, akkor csak kell legyen valahol egy nő, aki meg azt gondolja, hogy az lenne a szép az ő életében, ha ölbe tudna venni egy gyereket. És van valahol van egy ház is, aminek az lenne a jó, ha a poros csendjét a gyerekkacagás felverné. Ez egy óriási kirakós játék, megvan minden, csak türelmesen össze kell forgatni.
Böjte Csaba