Az egyetlen jó dolog az utóbbi évek magyar politikájában Sólyom László államfővé választása volt. Lehet hogy nem lesz belőle mindenki Laci bácsija, de bíztató az az erkölcsi kiállás amit ő képvisel. A függetlenség nem azt jelenti hogy nem foglalunk állást, hanem azt, hogy bátran kiállunk akár az egyik akár a másik oldal igaza mellett - vagy akár mindkét oldal hamissága ellen.
Az olaszliszkai lincselés volt a másik lehangoló eset. A megdöbbenés, hogy ilyesmi lehetséges. Bár nem gondolom úgy, hogy a tetteseken kívül bárki felelős lenne azért ami történt, mégis érzek valami kapcsolatot a két eset között. Ha nincsenek következmények, ha a cselekedeteinkkért nem kell vállaljuk a felelősséget, akkor mindent lehet. Szomorú.
Ami viszont jó, hogy közeledik kedvenc ünnepem amit ugyan a családtól távol, de a hegyek között fogok tölteni. Ott, ahol még mindíg szépek és viszonylag tiszták a dolgok. "Több út vezet az Istenhez. Az egyik a hegyeken keresztül" (Widderstein).