Sólyom

Sok lehangoló dolog történt mostanában. A miniszterelnöki beszédben a hazugság kitudódásánál és a stílusnál is lehangolóbbnak tartom azt, hogy a kormány következmények nélkül cselekedhet évekig az ország érdekeivel ellentétesen. Ez a mi hibánk, civileké, akik belementünk abba a játékba, hogy a nekünk szimpatikus politikai formációnak mindent elnézünk csak nehogy a másik kerüljön hatalomra. Ezért szólhat ez a dolog néha Orbánról és a Fideszről - holott csakis Gyurcsányról és az MSZP-ről kellene szólnia. Vannak olyan helyzetek, amikor nem kellene számítsanak gazdasági érdekek. A hatalomtól el kellene várjunk egy erkölcsi minimumot különben végképp kiszolgáltatottak leszünk. Erősebb civil társadalomra van szükség, amelyik szembe tud helyezkedni minden politikai formációval ha az érdekei úgy kívánják.

Az egyetlen jó dolog az utóbbi évek magyar politikájában Sólyom László államfővé választása volt. Lehet hogy nem lesz belőle mindenki Laci bácsija, de bíztató az az erkölcsi kiállás amit ő képvisel. A függetlenség nem azt jelenti hogy nem foglalunk állást, hanem azt, hogy bátran kiállunk akár az egyik akár a másik oldal igaza mellett - vagy akár mindkét oldal hamissága ellen.

Az olaszliszkai lincselés volt a másik lehangoló eset. A megdöbbenés, hogy ilyesmi lehetséges. Bár nem gondolom úgy, hogy a tetteseken kívül bárki felelős lenne azért ami történt, mégis érzek valami kapcsolatot a két eset között. Ha nincsenek következmények, ha a cselekedeteinkkért nem kell vállaljuk a felelősséget, akkor mindent lehet. Szomorú.

Ami viszont jó, hogy közeledik kedvenc ünnepem amit ugyan a családtól távol, de a hegyek között fogok tölteni. Ott, ahol még mindíg szépek és viszonylag tiszták a dolgok. "Több út vezet az Istenhez. Az egyik a hegyeken keresztül" (Widderstein).