A Boróka kupára egy-két éve kaptam rá, és hamar az egyik kedvenc versenyem lett. Tájékozódás szempontból ez a legnagyobb kihívás az országban. Az egész pálya egy borókabokrokól álló labirintus, ahol lehet, hogy öt méterre mész el a pont mellett, ha nem figyelsz. Ha pedig elvesztetted a nyomot, akkor véged: Mindenütt egyforma homokbuckák és borókabokrok, sehol egy kapaszkodó.
A két napom ismét két véglet lett, ugyanúgy: Az első nap még sikerült nyugalomra szugerálnom magam és folyamatosan tudni, hogy hol járok, a másodikra ez a nyugalom elszállt. Talán a fáradtság tette, talán egy kicsit elbíztam magam, nem tudom. De ahogy fáradtam, egyre nagyobb hibákat ejtettem.
A térképek:
Első nap (6,4 km) - a jó
Második nap (8,1 km) - a rossz