hétfő, április 22, 2013

Postás kupa

A hétvége meghatározó eseménye a Postás kupa volt, amit idén Dabas mellett rendeztek meg. Jellegzetes homokbuckás, bokros, fás terület volt, technikás pályákkal. Kevés út és ösvény, a tájékozódást leginkább a jelleghatárok és a finom, tagolt domborzat segítette. Sok volt a szúrós bozót, a vissza-visszatérő dilemma: kerüljünk vagy átvágjunk. Közben megérkezett a nyár is, erős napsütéssel, meleggel és leégéssel. Ki gondolta volna, hogy alig egy hónappal a hóolvadás után már naptej kell?

Első nap

Postás kupa 1.

Egyetlen komolyabb tévesztésem volt, a 15-ös pont környékén, először egy egyel korábbi buckán kerestem a pontot, miután megtaláltam pedig zavaromban rossz irányba indultam el. Ezzel összesen elveszíthettem körülbelül 3-4 percet. 15-ik lettem a 26-ból, ezen a jelenlegi felkészültségemmel maximum két helyezést tudtam volna javítani.

Második nap

Postás kupa 2.

A második napon egy lényegesen hosszabb pályán kellett megküzdeni a bozóttal. Az első pontra menet jobban belegabalyodtam a bozótba mint kellett volna, 1-2 perc veszteség. A nap tévesztése az 5-ös pont utáni klasszikus "fordítva tartott térkép" volt, amire csak háromszáz méter múlva jöttem rá, újabb 4-5 perc ugrott. A nyolcas pontnál már kezdett elegem lenni a bozótból, a pontról kifutáskor inkább kerültem, minthogy átvágjak, ugyanezt megismételtem nagyban a 19-es pont után.

Alapjában véve jó kis verseny volt, folyamatos odafigyelést igénylő pályákkal.

Tanulságok:
  • Kell egy hosszúujjú bozótruha, hogy ne a bőrömet rongyoljam
  • Bátrabban kell átvágni bozóton (megfelelő óvintézkedések után)
  • Térkép irányára figyelni, főleg, ha nem az eredetileg tervezett irányból érkeztünk a pontra