Ismét benéztem, hátha valami írt a blogomba. Semmi. Úgy látszik ezt is nekem kell csinálni. Ritkán írok, pedig történések vannak, de az építkezés mindkét lábamat a földön tartja. Néha pillanatokra rádöbbenek, hogy mennyivel földhözragadtabb életet élek mint régen. De haladnak a dolgok és aztán újra lesz energiám meglátni dolgokat.

Az egyik történet: sikerült megfelelnem a bolondnak. Át akart verni, de nem hagytam. És visszaütöttem. És még meg is köszönte. Hiába, no: ügyes vagyok ;)

A másik: erről nehezebb beszélni... Sokszor kapom magam azon, hogy összevissza jár az agyam amikor valakivel beszélgetek és nem is figyelek rá. Próbálok megszabadulni ettől a rossz szokástól és nemrég egész jól sikerült. És mindíg megdöbbenek amikor valaki ennyire őszintén fejezi ki a gondolatait/érzéseit. Én miért nem tudom?