"Egy pillanatig sem vontam kétségbe K.K. munkásságának egészét. A problémám az, ami már nagyon régóta, hogy állíthatunk-e szobrot olyanoknak, akik a sok jó között, emberiségellenes tanokat is hírdettek életük folyamán?" - kérdi Attila, és arra utal, hogy csak vitatkozni szeretett volna.
Nos, ha Attila velem vitatkozna egy pohár bor mellett, akkor elmondanám neki, hogy szerintem sem állíthatunk olyanoknak szobrot. Klebelsberg Kunó viszont nem "olyan". Az én hibám, hogy az idézetekben sem látok vállalhatatlan - netán emberiségellenes - gondolatot? Szerintem azok az fogalmak amikre ő hivatkozik vállalhatóak ma is. Néhány kifejezés azóta "cikissé" vált és erről ő nem tehet. Tessék a nacionalizmust hazafisággal behelyettesíteni és megpróbálni elvonatkoztatni attól, ami 1928 után történt.
Elgondolkodtató, hogy sok emberből miért vált ki azonnali tiltakozást bármilyen nemzeti gondolat. Még mindíg nem tudtuk feldolgozni a huszadik századot. A pozitív hazafiság igenis vállalható. Erről jut eszembe, hogy valaki egy hasonló megjegyzésemre úgy reagált, hogy pozitív nacionalizmus nincs. Az én értelmezésemben a "pozitív" nem értékitélet, hanem irányjelző. Additív hazafiságnak is nevezhetném, szemben a negatív (vagy szubsztraktív) hazafisággal, amelyik mások ellenében határozza meg magát. A pozitív hazafi olyan mint a jó családapa, amelyik büszkén vállalja, hogy a családjáért dolgozik és azon sem búslakodik, hogy a szomszéd család is gyarapodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése