Zorán

Néhány hete láttam egy táncjátékot ami Zorán dalaira épült és ő maga gitározott benne. Jó volt hallgatni az ismerős dalokat, nézni a táncosokat és figyelni Zoránt amint gitározik.
Az ismerős számok egyike az Apám Hitte című dal volt:

Apám hitte az otthon melegét,
Apám hitte az ünnep örömét,
Apám hitte az apja örökét,
S úgy hiszem, ez így volt szép.
[...]

Ismerős volt minden, amíg a hosszú Na na-na-na után vége nem lett a számnak. Hol marad az "én is hiszek"? Miért nem fejezi be a dalt? És ekkor rádöbbentem: amiben apánk hitt, az örök és "szép". De amiben Zorán hitt húsz éve, az már elavult. Ki hisz már a mikrobarázdában, a lézersugárban, a kvadrofóniában vagy éppen a fegyver halálában?

Vajon húsz év múlva hinni fogunk-e abban amiben most hiszünk?