Milyen lehet véletlenszerűen élni? Azt tenni, ami éppen eszembe jut. Nem tervezni semmit, hanem élni egyik pillanatról a másikra. Érdekes... Gondoljuk tovább: nem egyik napról a másikra hanem egyik pillanatról a másikra. Ha megkérdeznek, hogy mit csinálok délután vagy egy félóra múlva - nem tudom. Milyen érzés ez? Szabad? Olyan, mintha megszűnne az emlékezet. Elkezdek elmosogatni, de meglátom az üres edényt az asztalon és eszembe jut, hogy valamit főznöm kellene. Odateszem a vizet főni, amíg megfő, bemegyek a szobába ahol meglátom a nyitott könyvet és leülök olvasni... A napom átalakul egyfajta állandó pásztázássá: ha nem tetszik amit éppen csinálok, elkezdek nézelődni: majd csak találok valami tennivalót. Ismerek egy ilyen embert és tudni szeretném, milyen érzés így élni. Talán egyszer megkérdem.