![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_ugnYew9gk21nDptAJzg_T2O2j2DrNhJ22GDBmNOYcPYaBxrHYT8GnuKXQxMOrvJfvMQndgPYjfmi7SdEF5szT7iKFWHdehK31JYAd0ai0bWjZwgFrmstKptQ=s0-d)
Kölcsönkaptam Roald Dahl - Boy című könyvét. Belelapoztam, és megakadt a szemem egy fényképen, ami
Llandaff katededrálisát ábrázolja Wales-ben. Habár nem tartozik az ismert turistalátványosságok közé, egy régi utikalauznak köszönhetően jártam ott és kedves emlék maradt, mert valódi hely volt. Sétáltunk a templom melletti többszázéves sírkövek között óriási fák árnyékában, és arra gondoltunk, hogy mennyivel meghittebb ez a hangulat mint a Westminster apátság és hasonló helyek körülötti ipari turizmus. Itt éreztem először a vidéki
Anglia Nagy-Britannia hangulatát...
Ez egyúttal figyelmeztetés is: nyitott szemmel kell járni, mindíg készen arra, hogy észrevegyük a csodát. Mert lépten-nyomon találkozhatunk vele a hétköznapokban - ott, ahol nem is várjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése