Kölcsönkaptam Roald Dahl - Boy című könyvét. Belelapoztam, és megakadt a szemem egy fényképen, ami Llandaff katededrálisát ábrázolja Wales-ben. Habár nem tartozik az ismert turistalátványosságok közé, egy régi utikalauznak köszönhetően jártam ott és kedves emlék maradt, mert valódi hely volt. Sétáltunk a templom melletti többszázéves sírkövek között óriási fák árnyékában, és arra gondoltunk, hogy mennyivel meghittebb ez a hangulat mint a Westminster apátság és hasonló helyek körülötti ipari turizmus. Itt éreztem először a vidéki Anglia Nagy-Britannia hangulatát... Ez egyúttal figyelmeztetés is: nyitott szemmel kell járni, mindíg készen arra, hogy észrevegyük a csodát. Mert lépten-nyomon találkozhatunk vele a hétköznapokban - ott, ahol nem is várjuk.