ma koránkelő vagyok

Névtelen, aki skinhead volt, szóba állt a Transindex-szel. És érdekes dolgokat mondott. Tegnap este beszélgettem valakivel, aki nem akart a cselekedetek mozgatórugóinak utánajárni. Én pedig elvesztettem a türelmemet vele szemben. Ez a skinhead azt mondja: Én személyesen nagyon utálom a skatulyázást azért, mert szerintem ha valaki csak úgy lebőrfejűz valakit, akkor már csak egy lépésre van attól, hogy cigányozzon, vagy zsidózzon. A szavak nem, csak a cselekedetek számítanak. Megpróbálni megérteni mindenkit... De mi az, amit teszel, miután megértetted őket?

Rekonstrukció: A szombat esti ritka mozizás tárgya. Szép és elgondolkodtató film. Út a kapcsolattól a szerelemig/szeretőig. De van-e visszaút? Kell-e visszaút? És ha kell a visszaút, megérdemled-e a szerelmet?
"
- Azt hitte ismer?
- Azt hitte szeret.
"
A két nő pedig egy.

Utazás a társadalom mélyebb bugyraiba. Egy kicsit elgondolkodtam azon, hogy az én irományom is reklám, növeli a látogatottságot, satöbbi. De ismerni is kell Isten állatkertjét. Elgondolkodtató, hogy nem eszetlen pancserek munkájáról van szó, hanem elég jól összeállított oldalról. A lap alcíme humorosnak hat ebben a kontextusban. Kiábrándító, hogy nem viccnek szánták. Felhívom az olvasó figyelmét a német fordítás linkje melletti horogkeresztes zászlóra is. A kezét dörzsölő zsidó karikatúrája tipikus propagandaanyag. A huszas években Oroszországban (és az ötvenesekben Keleteurópában) hasonló stílusú plakátok voltak az aktuális sárkányokról. Az igazán vicces dolog viszont az, hogy saját statisztikáik vannak - Top 100 in nationalism - ahol minden nemzet megtalálhatja a saját állatkertjét. Magyar seggbe magyar lófaszt. A mieinknek már nem csinálok reklámot. Milyen jó érzés barátságban, együtt látni a magyar fasisztákat a román fasisztákkal... Csurka és C.V.Tudor hamarabb fogják megérteni egymást mint a mérsékeltek. "The enemy of my enemy is my friend, and war makes strange bedfellows." - mondja az oldal. Hát, rajta, kedves ágyastársak: szeretgessétek egymást!