Lezártam egy szakaszt az építkezésben: elküldtem az eddigi kivitelezőt mert át akart verni. Kifizettem, elment és boldog vagyok, hogy végre tiszta lappal lehet folytatni. Visszagondolva ismerős volt a helyzet: nem tetszik egy állapot, ezért menekülök belőle - bármi áron. Párkapcsolatban is, munkahelykeresésben is így tettem, alig vártam hogy végre tiszta helyzetet teremtsek. Most viszont kezdem érezni, hogy legalább ennyire fontos az, hogy az ember megelőzze és alakítsa a problémákat.

"Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;
Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt."
(BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI, 26. 4-5)

Ez utóbbit akarom most megtanulni.

Vettem ablakot. Hármat, két helyre, mert az egyiket két részből fogjuk összerakni. Nem volt egyszerű döntés. Végül Magyar Ablakot választottam, így nagy betűvel. Borovi, 1.4K, Low-E. És sok pénz. Milyen materialista bejegyzés...

Alig aludtam az éjjel. Este fáradtan lerogytam az ágyba és elszundítottam, de miután felkeltem és megmosakodtam már nem tudtam elaludni. Azért sem, mert rögtön előtte otthoni konfliktushelyzet lépett fel, amit ismét nem sikerült kezelnem. Aztán csak kavarogtak a fejemben az alapozások, aljzatbetonozások, pillérek, szivattyúk és társaik. Kéteszer felkeltem, unicumoztam és Pop, Csajok, Satöbbit olvastam, mintha. Pedig dehogy.

Túl gyakran alakulnak ki mostanában konfliktushelyzetek. Ezeket próbáljuk néha-néha kezelni, megbeszélni, de a releváció általában hiányzik. Most egy fülesszöveg következhetne, és én sem tudnám megmagyarázni, hogy miért nem az. Nem megy nekem az analízis. A deriváltakkal még elboldogulok, de a tübbire már nem emlékszem. Gondolhatom, hogy nem számítok, hogy nem fontos belőlem az, amit én fontosnak tartok. De lehet, hogy csak a véletlenülélés van a lényeges okok között. Belefáradtam a nemalvásba. Reset.