csütörtök, július 11, 2013

Tájfutó fesztivál

Először az idén sikerült eljutnom a Goroniste-i tájfutó fesztiválra, ahol a lényeg a régi ismerősökkel való találkozásokon van, a három különböző verseny csak hab a tortán. Az erdészház melletti rét átalakult táborhellyé, tele sátrakkal és autókkal, az erdő pedig tele volt őzekkel és szarvasokkal. Sátorállítás közben egy őz kijött a bozótból és 15 méterre tőlünk békésen legelészett.

A versenyleírásaimban mindíg a hibáimra szoktam reflektálni, elsősorban azért, mert ez a blog igazából magamnak szól: ha megfogalmazom a hibáimat, talán tanulok belőle. Ennek fényében jól esett Barkász Dani kijelentését hallgatni, miszerint a tájfutás (és általában a sport) azért jó, mert állandóan figyelmeztet minket a hibáinkra, a tökéletlenségünkre és ha van eszünk, ezen keresztül fejlődünk. Ez most jó filozófikusra sikeredett :)

Pontbegyűjtő verseny (Madarász kupa)

Még mindíg hajlamos vagyok a versenyek elejét elkapkodni, és komoly terv nélkül elindulni az első pont felé. A pontbegyűjtő versenyek pedig olyanok, hogy ezt nagyon büntetik. Ha rosszul választom meg az első pontot lehet, hogy másfélszer annyit fogok futni, mint optimális lenne. Sajnos ez történt. Rápillantottam a térképre, és azt gondoltam, hogy leveszem a jobbra levő pontokat, aztán majd meglátjuk. 39, 40, 43 megvolt, közben rájöttem, hogy nem volt jó ötlet, vissza kell majd menni a 38-ért. Gyorsan készítettem egy B tervet, miszerint leveszem a 38, 37, 47, 46-ot. Ekkor még viszonylag szépen behozhattam volna a hátrányomat, folytatva a 48, 32, 31, 33, 34, 99-el. Sajnos a 37 után már egy fáradt és nem logikus döntést hoztam, és levettem a 34-et is, majd majdnem mindent felborítottam. A tanulság természetesen az, hogy nem indulunk sehova, amíg egy optimális útvonalat ki nem találtunk. Így utólag ezt a sorrendet választanám: 37, 38, 39, 43, 40, 44, 46, 47, 48, 32, 31, 33, 34, 99.

Varadinum kupa, M35

A második napon egy hagyományos verseny volt, a 35 éves kategóriában indultam. Nagyon érdekes volt a térképrajt, amit egy vízátfolyásos alagúton keresztül lehetett elérni az országút túloldarálól indulva. Itt is az első pontnál hibáztam a legnagyobbat, megpróbáltam az országút melletti ösvényről támadni a pontot, de a bozótban nem találtam meg az ösvényt. Kisebb hibáim még voltak: A 4-esen túlmentem egy kicsit, a nyolcas pontról túl gyorsan akartam kimenni, hogy nem hívjam fel magamra a figyelmet, ezért elkapkodtam az útvonalválasztást. A 12-nél pedig úgy mentem át a völgyön, hogy nem tudtam biztosan, hogy a pont a bal vagy a jobb oldalon van, ezért először a rossz oldalon kerestem. Ennek ellenére sikerült a második helyet megszereznem, alig egy perccel lemaradva az elsőről. Ebben az én teljesítményemnél is nagyobb szerepe van Divin Gyurinak és Süninek, akik végül mégsem tudtak eljönni a versenyre :)


Barátság kupa (páros)

Utolsó napon páros verseny volt, legalább ketten kellett indulni egy dugókával. Kingával indultunk, és az ő kérésére a C kategóriát választottuk. Az első pontra együtt mentünk, közben megegyeztünk, hogy én leveszem a 2-3-mat egyedül és a 4-esnél találkozunk. A következő találkapont a 7-es volt, majd a 11-es. Sikerült megnyerjük a versenyt, igaz Kingából Podoly István lett egy sajtóhibának köszönhetően. Jobban belegondolva ilyen taktikázással indulhattunk volna egy hosszabb pályán is, az nagyobb kihívás lett volna. Az külön izgalmas volt, hogy futás közben többször is összetalálkoztunk a gyerekeinkkel akik kettesben indultak a szalagos pályán, és még szarvast is láttunk.


További képekért kattintsatok ide.